couple

Kapcsolatok

Mindig könnyebb hibát találni másokban, mint beismerni, hogy mi is elkövethetjük őket.

Sose felejtem azokat az éveket, amikor időm legnagyobb részében boldogtalan voltam, sajnáltam magam és meg voltam róla győződve, hogy minden gondomnak a férjem az oka. Hiába beszéltem vele, és mondtam el neki, mi mindenben kellene megváltoznia, hiába imádkoztam, hogy váljon olyanná amilyennek én szeretném, minden maradt a régiben. Ő ugyanúgy folytatta idegesítő dolgait, én ugyanolyan elégedetlen és boldogtalan maradtam. Természetesen a hozzám legközelebb állók is érezték a helyzet negatív hatásait. Nem egyszer már komolyan a váláson gondolkodtam. Jó pár közös gyermekkel magunk mögött, mégsem ugrálhattam oly könnyedén kapcsolatból ki és be. Nem felejtettem el, hogy annak idején megfogadtuk, jóban-rosszban kitartunk egymás mellett. De mégis meddig kell elviselni a rosszat, hol az a határ, ami után már mindenkinek csak megkeseríti az életét a nemkívánatos kapcsolat?

Sok változás történt az életünkben akkoriban, így még inkább szükségem lett volna a párom támogatására. Egy ponton annyira kétségbe estem, hogy azt mondtam a Jó Istennek: Ha őt nem változtatod meg (pedig ő a hibás), akkor változtass meg engem. Segíts, hogy amennyiben rosszul ítélek meg dolgokat, a te szemszögedből láthassak.

Pár napos feleszmélés következett. Megláttam magam kívülről, ahogy mások láttak. Negatív, házsártos, elégedetlen. Rájöttem, hogy ha valakire nagyon ráfért a változás, az én vagyok. Elszégyelltem magam, hogy csak a saját érzéseimmel és boldogságom hajszolásával voltam elfoglalva.

Elkezdtem kifogásokat gyártani, nem éppen példaszerű családi hátteremmel megmagyarázva önmagamnak, hogy miért vagyok olyan amilyen.

Ráeszméltem, hogy nem takarózhatok örökké negatív tapasztalataimmal, ehelyett inkább nem követendő példákként kell felhasználnom őket további életemben.

Többé nem a férjem volt az ellenség, a gyermekeinket sajnáltam és mindenkit, akivel közeli kapcsolatban voltam. Elhatároztam, hogy a családom boldogságát teszem előtérbe és befejezem képzeletbeli sebeim nyalogatását.

Hosszú idő után először, mintha súlyokat vettek volna le a vállamról. Jobban éreztem magam, és ahogy a mondás tartja, „ha a mama boldog, mindenki boldog”, az egész családunk boldogabb lett. Nem váltam tökéletessé, a házasságunk sem az, de dolgozunk rajta. Továbbra is nagyon különbözőek vagyunk, de egy a cél: megpróbálni kiegyensúlyozott, élhető családképet mutatni a gyermekeinknek, és a tőlünk telhető legjobban, harmóniában, szeretetben élni egymással.

Közzétéve Kapcsolatok kategóriában, címkék alatt

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>